Védekezzünk a patkányok ellen!

 

Az állattenyésztésben, a takarmánytárolásban és feldolgozásban gazdasági, állat egészségügyi hosszabb távon ökonómiai, a természetben ökológiai problémát okozhatnak a patkányok.

Szakértők szerint a kitűnően úszó és mindent felfaló patkányok a felelősek az 1600-as évek óta kihalt állatfajok felének az eltűnéséért. (Greenfo.hu)

A "patkány"-szó átvitt értelemben a világ szinte minden nyelvén valami utálni valót, visszataszítót, undorítót, piszkosat, koszosat, jelent.

Rendkívül találékony, hihetetlenül jól alkalmazkodó állatfaj, amely, szinte mindent túlél és minden külső hatásnak, még a radioaktív sugárzásnak is jól ellenáll.

Valószínűleg az egyetlen olyan szőrös állat, amit a legtöbb ember utál.

A vándorpatkányok eredetileg Kínában őshonosak. Innen terjedtek szét, a világ minden részére. Ismerünk a középkorból olyan leírást amely szerint a vándorpatkányok kelet felől terjedve, népvándorlás szerűen, hatalmas csapatokban úsztak át Ázsia folyóin új élőhelyet keresve. Így jelentek meg Európában. Mára már többek között a tengerjáró hajók "közvetítésével" a világ szinte minden tájára megérkeztek. Manapság nem csak hajón utaznak, hanem repülőgépen, sőt űrrepülőn is (hiába próbálják irtani őket). Egy alkalommal a Columbia űrsikló, föld körüli útja alkalmával 6 "potyautas" patkányt is magával szállított…


 

Patkányok a környezetünkben


 

Leggyakrabban ősszel jelenhetnek meg ingatlanainkban, lakókörnyezetünkben a következő okok miatt:

1, A téli időszakra bekészletezett, betakarított élelmiszereink, a takarmányok a helyükre kerülnek. Kis helyre koncentrálva és betárolva nemcsak nekünk, hanem a patkányoknak is kiváló táplálékforrást biztosíthatnak. Egyes számítások szerint, a világ gabonakészletének, ma is mintegy 1/5-öd részét patkányok eszik meg…

2, A téli hidegek elől a vándorpatkány az ember lakókörnyezetébe és a csatornahálózatokba húzódik.

3, A nyári őszi szaporulat új élőhelyet keres magának még a tél beállta előtt. Ez a szaporulati vándorlás ugyan bizonyos mértékben egész évben megfigyelhető, azonban ősszel mindig fokozódik.

Megfigyeléseink szerint az új élőhelyet mindig egy hím egyed foglalja el, majd hozza magával társait is. A csoport megtelepedését gyorsan követi szaporodás megkezdése is.

Elszaporodásukat nemcsak biológiai sajátosságaik, alkalmazkodóképességük és speciális "intelligenciájuk", hanem az emberi hanyagság is segíti. Elég, ha csak egy hanyag ember van környezetünkben, akinél ezek az állatok háborítatlanul tudnak szaporodni, máris folyamatosan biztosított környezetünkben az „utánpótlás”, ilyenkor a védekezés éves viszonylatban akár százezer forintos nagyságrendet is elérhet.

Több fajuk közül bennünket a házi patkány (Rattus rattus)

és a vándorpatkány (Rattus norvegicus)

veszélyeztethet. A szürkésbarna, fehér hasú házipatkány kisebb, karcsúbb a vándorpatkánynál, "kedvezőbb" benyomást is kelt, mert szőre simább, fényesebb, tisztább. Fekete színváltozata is van:

A különbség részben életmódjukból is adódik, mert - bár mindkét faj rejtőzködő - így búvóhelyre van szüksége - a házipatkány inkább a föld feletti területeket (szemétkupacok, farakások, istállók, ólak, falba fúrt üregek, kamrák, padlások, stb.), míg a vándorpatkány a szennyezettebb föld alatti "élettereket" részesíti előnyben (kanálisok, szennyvíz-csatornák, trágyaaknák, pincék, stb.), így azután utóbbi rendszerint igen piszkos, csapzott.
A vándorpatkány a házinál valamivel sötétebb (barnásszürke, a hasa szürkésfehér, de szintén van fekete színváltozata is, a fehér (háziasított) változata, az úgynevezett laborpatkány, amely fontos kísérleti állat), nagyobb, zömökebb, orra tompább, füle és farka rövidebb. Előfordul, hogy elvadult példányai (kártevőként fehér egyedek) jelennek meg az ember környezetében.
A patkányok metszőfogaik állandó növekedése miatt szinte mindig rágnak. Mindenevők, de míg a házi patkány elesége főként növényi eredetű (gabona, gyümölcsök), a mindenütt, még a magányos tanyákon, sőt a szabad természetben is előforduló vándorpatkány az állati-eredetű táplálékot is elfogyasztja (tetemek, kisemlősök, madarak). Az egér és a házi patkány megtűrik egymást, szemben a vándorpatkánnyal, amelynek táplálékállata a házi egér.
Szaglásuk, hallásuk, tapintásuk igen jó, fényérzékelésük jó, de a kísérletek szerint színvakok. Magatartásuk territoriális, vagyis a kisebb-nagyobb csoport (általában a 15-30 egyedből álló család) saját területét megjelöli és védi, de ezen belül minden állat "személyes" területet is igényel, s ha ez nincs meg, viselkedése agresszióban nyilvánulhat meg (utóbbi inkább a vándorpatkányoknál jellemző). Az igényelt terület nagysága függ a táplálékforrástól is, ezért láthatunk egy kis alapterületű gabonatárolóban rengeteg patkányt. "Felségterületüket" jól ismerik, mivel íz érzékelésük is kiváló, az ott található táplálékforrásokat rövid idő alatt "felmérik", az idegen táplálékkal szemben bizalmatlanok (így kezdetben a csalétekkel szemben is). Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Ha ezekre az útvonalakra helyezik ki a csapdákat, vagy a mérget, akkor van jó esély az ellenük való küzdelemben. Ez azonban nem ennyire egyszerű, mivel a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos „lecsapó” csapdák, pl. teljesen hatástalanok. A kontakt méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult az „előkóstoló” társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgező hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregből. Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a mérgekkel szemben…

Tájékozódásukhoz a hangadást is felhasználják (pl. a visszhang segítségével "számítják ki", hogy mekkorát kell ugraniuk). Elképesztően jó "atléták", 180 centimétert ugranak, 72 órán át képesek úszni egyhuzamban és 10 másodpercen belül futják le a 100 méteres távot.


Már három hónapos életkorukban ivarérettek. Vemhessége mindössze három hét, s egy nőstény házi patkány évente 2-4, a vándorpatkány 3-7 alkalommal ellik 10-körüli utódot (a szélső érték akár 20 is lehet). Ha mind ezt figyelembe vesszük és tudjuk, hogy egy patkány évi takarmányfogyasztása 16-18 kg is lehet, a közvetlen kár egyszerű szorzással kiszámítható. Takarmányszennyezésük pedig ennek a háromszorosa! Betegségeket, sőt járványokat indíthatnak el, tarthatnak fenn, ezért közegészségügyi szempontból is veszélyesek.
Egy megdöbbentő adat: egyetlen halom patkányürülék mintegy 200 000 Salmonella- baktériumot tartalmazhat, s egy patkány évente kb. 16 000-szer ürít.
A patkányok fertőző betegségterjesztése közismert. Ki ne hallott volna a pestisről amit a házipatkány terjeszt. Ezen kívül számos, igen nagy gazdasági kárt okozó fertőző állatbetegség terjesztésében játszhatnak szerepet, akadályozzák a fertőző góc felszámolását vagy az állományok mentesítését (ragadós száj és körömfájás, sertéspestis, Aujeszky-féle betegség, leptospirózis stb.). Ilyen szempontból különösen veszélyes a járványgóc körüli 300 - 400 méteres terület, de a vándorpatkányok territóriumának átmérője akár 1000 métert is elérhet.
Lehetnek bizonyos kórokozók rezervoárjai (trichinellák, herpeszvírusok, dizentériát okozó spirochaeták, stb.), mint mechanikus "vektorok" a szőrükre, talpukra tapadt kórokozókat továbbviszik, de a fertőzés legkiterjedtebb módja a takarmányok, etetők, állattartó helyek ürülékükkel, vizeletükkel, egyéb váladékaikkal való szennyezése. Az állattartó telepek közötti járványterjesztésben értelemszerűen a vándorpatkányoké a nagyobb szerep, s mivel ezek a vadetetőket is felkeresik, nemegyszer betegségeket terjesztenek vadak és háziállatok között.

Nem elhanyagolható kártétel, hogy rongálják az épületeket, azok falaiban lyukakat, járatokat fúrnak, megrágják a faszerkezeteket, a vezetékeket, a szigetelést, a berendezési tárgyakat. A vályog falú épülteteket könnyedén életveszélyessé tehetik rongálásukkal. Elhanyagolt esetben az épület akár össze is dőlhet.


 


A védekezés szempontjai: 

 

A legfontosabb, hogy ősszel a tárlóhelyiségek ajtóit tartsuk becsukva, hogy a vándorló állatok ne tudjanak bejutni oda.

Fontos, hogy az épültek úgy épüljenek meg, hogy azok falazatába a patkány és az egerek ne tudjanak befúrni, a padozat is olyan legyen, hogy azon ne tudják magukat ezek a rágcsálók átrágni. A betont, fémet, aszfaltot mindinkább a természetes anyagok (fa, nád, szalma) váltják fel, s ez termelési és állatvédelmi és környezeti szempontból egyaránt előnyös, utóbbiak a patkányok támadásainak nyilvánvalóan kevéssé tudnak ellenállni. Ezt környezetünkkel szembeni igényességünkkel ellensúlyozhatjuk, mely a patkányok legnagyobb ellensége! Jó módszer, ha az állattartó épületek, kamrák, takarmánytárolók, melléképületek padozatának készítésekor a föld feltöltésére mintegy 10 cm vastag üvegcserepekkel kevert kavicsréteget terítünk, csak ezután húzzuk rá a tulajdonképpeni padozatot, ez jól véd a patkányok ellen.
 

Elhanyagolt környezetben nem is lehet jó munkát végezni! Nem törvényszerű, hogy a gazdasági udvar rendezetlen vagy sivár legyen! Ma már alapkövetelmény, hogy korszerűsíteni kell a lakóépület és a gazdasági udvar kapcsolatát, funkcióját. Nemcsak jóleső látvány, de humán- egészségügyi és állategészségügyi szempontból egyaránt hasznos, ha a lakást, és az azt körülvevő virágoskertet, pihenőkertet és az állattartó épületeket kerítéssel vagy élő sövénnyel választják el, a lakás és a gazdasági udvar közé mosdó- és öltözőhelyiséget nyitnak, az ólak és a trágyatelep köré fasorokat ültetnek, vagyis az ember - állat - növény hármas egyensúlyának megvalósítására törekednek.

Fontos hogy egész évben folyamatosan ellenőrizzük telkünk patkánymentességét. Ebben jó szolgálatot tehet a kutyák közül egy tacskó vagy egy terrier is. A tacskók jámborabbak, barátságosabbak, ugyanakkor érzékenyebbek mint pl. egy foxterrier. A foxi sokkal ellenállóbb, mozgékonyabb, gyakran konokabb a tacskónál. A jagd terrier is jó szolgálatot tehet, amely a foxinál agresszívabb, keményebb kutya. A ritkább terrier fajták közül pl. a törpe angol bullterrier is lehet kiváló patkányzó, ezeken kívül más fajták egyedei és keverékei között is akadhatnak kiváló segítőtársaink. A megfelelő mozgástérrel rendelkező kutya egy rendezett udvarban akár távol is tarthatja a rágcsálókat és a kisragadozókat is.

A gyakorlott szem már a kutya viselkedéséből észreveszi a patkány megjelentét.

Mi a teendő, ha már megjelentek ingatlanunkon a patkányok? 

Azonnal meg kell kezdeni a védekezést !


 

Hogyan védekezhetünk ?


 

A következő program pontos végrehajtásával:


1, A kereskedelmi forgalomban kapható csalétkes rágcsálóirtó szerek kihelyezésével.

Fontos szabály, hogy a „vendéget” jól kell tartani, folyamatosan kell részükre az irtószert biztosítani, mert az csak akkor hatékony, ha minden egyed felveszi a szükséges dózist.

Jó szolgálatot tesznek a pépes („filteres”) rágcsáló irtó szerek, mert ezeket a patkány gyakran a fészkébe viszi az utódai számára. A brikett formájú granulátumok is kiválóak. Szükség esetén jó szolgálatot tehet a mezei pocok irtására használt rágcsálóirtó szer is, különösen, ha a nagyobb létszámú csoportot kell felszámolni. Alkalmazásával azonban figyelemmel kell lenni annak alkalmazási előírásaira! (Lakott területen 1 km-en kívül alkalmazható?!?) Tapasztalataink szerint kiválóan bevált a lakott területektől távoli illegális szemétlerakó helyek patkánymentesítésére.

2, Patkányfogó csapda elhelyezésével, amelyet a rágcsáló által látogatott helyekre (pl. annak közlekedési útjába, a fal mellé) kell elhelyezni.

Az EU konform élve fogó csapdába esett patkányt kínzás nélkül szakszerűen el kell távolítani, majd azt minden esetben bő vízzel leöblíteni és nyílt láng felett szagtalanítani kell, ellenkező esetben a visszahagyott riasztó szagminta miatt abba már nem megy be egyetlen másik patkány sem. 

3, A rendezetlenül elhelyezett anyagok átrakásával. (Ilyenkor célszerű a területet körülzárni és több kutyával a szétfutó patkányokat lehetőség szerint mind elpusztítani.) Az átrakás után az anyagokat úgy kell elhelyezni, hogy a kutya alá és hozzáférhessen, illetve a továbbiakban az már búvóhelyet a patkányoknak ne nyújthasson.

4, Ellenőrzés után a járatrendszer kénes elgázosításával és a nyílások bebetonozásával számolhatjuk fel azokat. Célszerű a betonozás előtt műanyag zacskóban rágcsálóirtó szer elhelyezése a járatrendszerben, ugyanis annak lehet akár több általunk észre nem vett kijárata és több lakója is, sőt a meglévő járatrendszert később más egyedek ismét elfoglalhatják.


Vigyázni kell arra, hogy a csalétek kihelyezés úgy történjen meg, hogy ahhoz más állat, gyermek hozzá ne férhessen!

A csalétket folyamatosan ellenőrizni kell és mindaddig pótolni kell amíg az fogy.

Amennyiben udvarunkban még nincs fertőzöttség, de a környéken már felfedeztük, jelezzük az ott lakóknak (a közömbösség ez esetben nem azonos a tapintatossággal), ezzel egyidejűleg készüljünk fel a védekezésre, birokunkon belül helyezzünk ki mérgezett csalétket olyan etetőládákban, melyekhez illetéktelen személyek és háziállatok nem férhetnek hozzá és az időjárás sem tud kárt tenni bennük. Egy ezer négyzetméteres területre minimálisan 6 db ládát tegyünk, etetőhelyenként 200 gr. csalétekkel (ha az "hagyományos", gabona-alapú csalétek).


· Mivel a góc körüli 300 m-es terület különösen veszélyesnek tekinthető, kezdjük meg a körön belül lakók "agitálását" a közös védekezésre! (Bárki beláthatja, hogy ez nem könnyű feladat!)


· Ha udvarunkban patkányt vagy fertőzöttségre utaló nyomokat látunk, és úgy ítéljük meg, hogy ott semmiféle patkányeledel nincs, a feltételezett fészkek közelében és a megállapított vonulási útvonalak mentén először méreg nélküli csalétket helyezünk ki (gabona, szalonna-kolbászdarabkák, stb.) majd pár napos "beetetés" után áttérünk a mérgezett csalétekre.


· Fontos, hogy etetőhelyeket ne csak a terület egy részén, hanem a teljes területen alakítsunk ki (pl. ne csak egy helyiségben), méghozzá egy időben!


· Ma már kaphatók különféle speciális patkányetető kartonok, ládák. Ha mi készítünk ilyet, annak két nyílása legyen, mert a patkány csak akkor fogyaszt a csalétekből, ha látja a menekülés esélyét, útvonalát is. A ládára jól láthatóan fel kell írni az alkalmazott szer nevét, hatóanyagát, az ellenszer nevét és a kihelyező személyének nevét is.


· Különböző fajtájú csalétkekből természetesen más-más mennyiségeket helyezünk ki etetőnként, ezt a használati utasítás mindig tartalmazza. Amire minden csaléteknél figyelnünk kell: 3-5 nap múlva ellenőrizzük az etetőhelyeket, ha a csalétek elfogyott, azt az eredeti mennyiség duplájával pótoljuk! Ha a csalétekből nem fogyott, akkor váltsunk csalétket (pl. a gabona-alapút cseréljük le pépre, brikettre, granulátumra, stb.). Ahol így sem fogy, onnan az etetőhelyet átvisszük oda ahol jól fogy a csalétek.
A továbbiakban hetente legalább egyszer ellenőrizzük a fogyasztást.


· Megfelelő csalétek és kellő számú etetőhely biztosításával a patkánymentesítés egy átlagos méretű és szerkezetű gazdasági udvarban 2-4 hét alatt végrehajtható.


A kutya patkányméreg okozta mérgezése:


 A szakszerűen kihelyezett csalétek esetén az elsődleges mérgezés ritka, még ritkább a másodlagos mérgezés lehetősége.
Ha mégis előfordul (helytelen tárolás, szakszerűtlen felhasználás, a kutya valahol megette a szert, vagy az elpusztult patkány egy részét, vagy egészét, stb.) akkor ellenszerként kutya súlyához viszonyítva kilónként 1 szem Konakion tablettát és tejet adjunk.

A tabletta ártani nem árt, mert hatásában egyszerű K-1 vitamin (10 mg phytomenadionum tablettánként), amely a szervezetből könnyedén kiürül, viszont azonnal alkalmazva megelőzhetjük a bajt vele.
Az már bajt jelent, ha a méreg felvétele után kb. 8-24 óra múlva a kutya bágyadt, étvágytalan, járása ingadozó, nyálkahártyái világosabbak a megszokottnál, később sokat fekszik, majd fel sem tud kelni. Belső hőmérséklete normális, láza nincs, sőt legtöbbször alacsony a testhőmérséklet. Utóbbi nem sok jóval kecsegtet, mert azt jelzi, hogy a méreganyag felszívódása előrehaladott. A belső vérzés következményeként a nyálkahártyák feltűnően sápadtak, a testnyílásokból vér szivároghat, véres hányás, ritkábban vérvizelés, véres bélsárürítés előfordulhat. Elhúzódóbb esetekben a bőrön hullámzó duzzanatok (haematómák, vagyis vérömlenyek) jelennek meg. A vemhes kutya elvetélhet. Az ismétlődő köhögés, később a nehezített légzés már a mellüregi vérzésre utal.  

Ha a tünetek valamelyikét észleltük, késedelem nélkül forduljunk állatorvoshoz!

Tájékoztassuk az eddig megtett intézkedésről, legfeljebb a megérkezéséig adhatunk a kutyának tejet, orvosi szenet (méreganyag megkötése). Az időbeni beavatkozás (hánytatás, hashajtás, K-vitamin) még eredményes lehet, később már a vérátömlesztés is csak nagyon ritkán segít!

Összeállította: Daám Zoltán
 

vissza a címoldalra





 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


daam.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!